Egy lány élete és egyéb érdekességek.

A remény hal meg utoljára....

A történet egy álom, a szereplők valósak. Mivel a szereplők is elolvashatják, inkább mindenkinek "álnevet" találtam ki, nehogy sértődés legyen a vége. Bár valószínű így is magukra ismernek:) Ahogy már írtam ez a történet egy lány, Lina életéről szól. Lina egy nagyszájú, szókimondó kiscsaj akinek rengeteg barátja van. És akad egy két ellensége is stílusa miatt. Gazdagnak nem mondható családja van és zűrös múltja. De egy nap új élet kezdődik nála...

 

2005 nyara volt, Lina addigi életének legszebb időszaka. Lógás a haverokkal, bulizás határok nélkül és még csak 9 éves wolt. Sokkal jobban szerette tölteni az idejét nála idősebbekkel. Ekkoriban keveredett bele mindenféle balhékba, és került összetűzésbe anyukájával. Volt egy gonosz nevelőapja aki totál megkeserítette az életét.

 

Egy nap nyáron...

-Anya elmegyek a srácokkal, majd este jövök!

-Nem vigyáznál az öcsédre, amíg elintézek vmit a városba?

-Úgyis mindjárt jön haza a Gábor!

-De nem akarom egyedül itthon hagyni egyedül az öcsédet.

-Márpedig azt várhatod hogy én vigyázok rá...

-Sziasztok megjöttem!

-Nah akk itt a Gábor én húztam császtok!

-Vigyáznál a Marcira?

-Persze szívesen.

-Köszi, akkor én mentem sziasztok!

-Szia anya!

-Ja és Lina mikor jön? -Nem tom, 8 előtt ne számíts rá. Na szia mert sietek!

-Oké! Szia gyere minél hamarabb!

 

Városba Lina anyukája találkozott egy nagyon jó barátjával akiről se Lina se senki nem tudott. Lina anyukája Andi nagyon régóta ismerte őt azaz Juant, igazi jó barátok voltak, mindig segítettek egymásnak a bajba.

 

-Szia Juan, jöttem ahogy tudtam. Mi volt olyan fontos, ugye nincs semmi baj?

-Szia. Nem nincs semmi baj, vagyis hát...

-...vagyis hát mi?

-Nem találkozhatunk többet!

-Ezt hogy érted? Eddig is megoldottuk valahogy.

-Ez most más. Tudod van egy fiam aki számít rám, számít arra hogy vissza megyek hozzá Spanyolországba és tovább egyengetem a pályafutását.

-Én mindezt, megértem, de miért nem találkozhatunk, miért nem jöhetsz vissza? -Nem hagyhatom ott csak úgy. -Akkor majd megyek én, Juan nélküled az életemnek nincs értelme.

-Gondolkodj, te is kire hagynád a gyerekeid? -Elvinném magammal őket vagy mit tudjam én...

-Az hogy mi találkozgatunk az tudod hogy titok főleg előttük.

-Tudom, tudom... Tehát ez azt jelenti hogy most láthatlak utoljára?

-Sajnos azt.

-Te egy igaz barát vagy Juan, köszönök neked mindent! Örök hálám mindenért főleg a sok szeretetért amit tőled kaptam! Mind ezt viszonozni nem tudnám!

-Nincs mit ezen köszönni se viszonozni, elég az nekem hogy itt voltál és itt vagy mellettem.

-Csak sajnos utoljára...

-Majd gondolj néha rám!

-Gondolni fogok mindennap. Hiányozni fogsz!

-Te is nekem!

-Várj, mielőtt még mennél ezt vedd el! És ha hazaértél majd add át a fiadnak!

-Mi ez?

-Egy kép a lányomról Horváth Lináról. Egy napon ha gondolja felkeresheti, talán ők is olyan jó barátok lehetnek mind mi.

-Rendben átadom. De most már mennem kell. Nem akarom lekésni a gépem.

-Akkor ez azt jelenti eljött a búcsú pillanata!

-El... Örökké a szívembe fogsz élni Andi!

-Te is nekem Juan.

-Na akkor szia! -Szia!

Juan elindult a taxi felé Andi szeméből pedig egy-két könnycseppet hullajtott...

Majd telt múlt az idő Lina 13 éves lett, de maradt olyan mint volt 4 éve. Csak a múltat és a zűrös életét próbálta felejteni.

(Innentől napló szerűen folytatom az egészet)

Mielőtt utaztunk volna Svédországba átugrottam Sarahoz, ahol már Marta is ott volt. Neteztünk tévéztünk dumáltunk… Stb…

Lina: Nem hiszem el hogy megyünk Svédországba, ez olyan mesés! Végre szívhatunk más levegőt!

Sara: Iszonyatosan várom már a holnapot…

Marta: De gondoljatok bele egy két hónapja még végtelennek tűnt ez az idő, és most már ott tartunk, hogy holnap indulunk.

Sara: Hát igen!

Lina: És most egy hétig nem láthatom Danit…

Sara. Kibírod!

Marta: Vagy belehalsz!

Lina: Kössz Marta! De Ausztrián kívül soha nem voltam még külföldön. És ez olyan furi lesz. Nektek nem?!

Marta: Hát eléggé, meg milyen lehet a repülőn? Pfúú egy picit félek miatta bevallom.

Sara: Azért először repülni persze hogy fura lesz.

Lina: Meg majd suliba hányszor emlegethetnek minket.

Sara: Jah. Majd folyton azt fogják hajtani hogy ezt be kell e pótolniuk.

Marta: Hát az biztos… Jó ég már ennyi az idő, na én húztam haza pakolni császtok!

Lina: Mer mennyi az idő?

Marta: 6 óra 4 perc.

Lina: Akk asszem én is megyek.

Sara: Én meg neki állok pakolni, sziasztok!

Lina, Marta: Szijja!

Lina: Holnap talizunk!

Sara: Sziasztok!

Haza mentem összepakoltam, és úgy feküdtem le holnap talán valami új kezdődik az életembe...

A sulinál, indulás előtt…

Lina: Nah most egy hétig nem látlak!

Dani: Kibírjuk hidd el, csak aztán nehogy egy helyes szöszi svéd srác elcsavarj a fejed.

Lina: Nem fogja ígérem!

Dani: Én most megyek anyum nem tudja hogy eljöttem, elkísérni téged!

Lina: Nagyon fogsz hiányozni!

Dani: Te is nekem kincsem! (csókot ad Linanak)

Lina: Na szija!

Dani: Vigyázz magadra! Szeretlek szija!

Lina: Én is téged szia!

Sara: Na sikerült elbúcsúznod?

Lina: Ja nagy nehezen...

Marta: Egy hét múlva úgy is láthatod!

Lina: Ez igaz!

Anett: Ne má h ti jártok azzal a kis buzi Danival?

Lina: Mi közöd van hozzá?

Anett: Több mint hinnéd te kis ribanc!

Dia: Hagyjad már!

Lina: Köszi!

Dia: Nincs mit!

Nóra(tanár): Na gyertek szálljatok be a buszba!

Marta: Na végre…

Sara: Lina gyere!

Lina: Oks megyek!

Egy hosszú utazás után a Ferihegyi reptéren… Majd várakozás. Már a beszállásnál.

Lina: Úristen!

Sara: Én félek!

Marta: Mert szted én?

Sara: Hmm.. te is!

Lina: Nézzétek ott a cukkoj fajat! Dia!

Dia: Igen?

Lina: Ott a cukkoj fajat!

Dia: Jajj tényleg! Már fent a repülőn…

Lina: Karesz, fényképezd már le őt!

Karesz: De mindig lehúzza a fejét!

Lina: Bizti fél már tőlünk! Karesz: Csak tőled!

Lina: Jó akkor legyen úgy ahogy te mondod!

Ádám: Na add oda, majd én lefotózom!

Lina: Sok szerencsét hozzá!

Ádám: Ez tényleg mindig lehúzza a fejét!

Karesz: Én mondtam!

Erika: Na majd én!

Ádám: Erre kíváncsi leszek!

Lina: Sztem már nagyon agyára mehetünk a srácnak!

Erika: Hát ez valamiért nem megy!

Ádám: Na jó sztem adjuk fel!

Lina:…. na jó!

Sara: Na sikerült lekapni a a cukkoj fajatot?

Lina: Sajnos nem!

Marta: Ez van sprite!

Sziszi: Mert ki az a cukkoj fajat?

Lina: Egy Szlovák srác akit Diával szúrtunk ki a csekkolásnál.

Sziszi: Értem.

Noi: Marta akk leszel velünk?

Marta: Mármint hol?

Molly: Egy szobába.

Marta: Ahha… Nem bajj csajok?

Lina: Persze hogy nem!

Sara: Nem. Malmöbe egy kis városnézés,majd a vonat út vége fele.

Karesz: Molly hagyd már a bőröndöm.

Molly: Mi? Én hozzá se nyúltam!

Karesz: Ahha, persze…

Roland(tanár): Molly, és Javier gyertek át ebbe a kabinba!

Karesz: De most miért? Roland: Mert azt mondtam!

Molly: Na jó!

Karesz: Büdös csiga!

Lina: Mi a f*szt hallgattok Ádám? Ádám: Gyere ide!

Lina: Ok

Dia : Bazd mindjárt borul a berendezés!

Karesz: Jajj már megint a bőröndöm! Lina meghalsz!

Lina: Na persze!

Lina: Istenem, Ádám ilyen hülyeséget!

Andi(tanár): Lina, Ádám most ti jöttök át, Molly, Karesz vissza mehettek!

Molly: Na végre!

Telt múlt az idő Svédországba, iszonyat jól éreztük magunkat csomót röhögtünk, találkoztunk pár helyes szöszi svéd sráccal is.:P (Ez valós történet!:) Legalábbis az hogy voltunk Svédországba:))

Malmöi reptéren…

Nóra: Gyertek ide!  Szeretnénk valamit mondani!

Noi: És mit?

Nóra: Hát ha engednéd hogy végig mondjam!

Lina: Mi az, mi az?

Nóra: Az iskola nyert egy pályázaton “osztály kirándulás címén”, de gondoltuk hogy mivel itt vagyunk Svédországba,miért ne ugorhatnánk át…

Marta: Hova?

Nóra: Háttt… Angliába!

Lina: Úristen!!! Ezt nem hiszem el!! Sara, Marta! Életem álma most teljesül!

Sara, Marta, Lina: Megyünk Angliába, megyünk Angliába!! Jeee!!!

Lina: Nóra köszönjük!!

Nóra: De mit is?

Lina: Nem tudom de köszönöm!

Nóra: Akkor a nem tudomot szívesen!

Lina: Pfúúú csajok de ez… Áhhh… Pár éve mikor még az Vanesszával arról álmodoztunk hogy de jó lenne hogy ha mi lehetnénk azok akik mennek Svédországba, de arra nem gondoltunk hogy Svédia után várhat ránk Anglia is. Nekem sikerült neki nem. Ez van.

Sara: A te mondataidba az Vanessza valahogy mindig belekeveredik.

Marta: Hát kb…

Lina: Ez igaz. Ígérem nem foglalkozok vele többet.

Marta, Sara: Na azt nem hiszem.

Sara: Lina, te az Vanesszára nagyon féltékeny vagy. Neki össze jött minden, neked meg valahogy semmi. Ezt nem bántásból mondom tudod. Én csak próbálok rávilágítani arra hogy irigy vagy mert ő boldog.

Lina: Én is boldog vagyok. Tökéletesen is.

Marta: Ezt te se gondolod komolyan?

Lina: De. Az lehet hogy nem kiegyensújozott az életem, és vannak rosszabb napjaim. Csak hogy én mind e mellett boldog vagyok. Higgyétek el ez így van…

Sara: Jó figy, mi ezt elhisszük, csak te ne hazudj magadnak.

Lina: Okééé…

Sara: De ugye tudod ezt soha nem bántásnak szánjuk.

Lina: Igen tudom. És soha nem tudnék megharagudni rátok, főleg nem ilyenekért. Hisz megbeszéltük az őszinteség a legfontosabb!

Marta: Örökké barátok!

Lina, Sara: Örökké!

Lina: Nekem valahogy még mindig nem fér a fejembe hogy megyünk Angliába! Mintha csak álmodnék, márpedig ez a valóság! Vagy tévedek?

Sara: Nem, nem!

Marta: Tényleg megyünk!

Lina: Hihetetlen az élet, 1 hete azt vártuk mikor indulunk már Svédországba, most pedig azért izgulunk mikor érünk már Angliába!

Marta: Az… Hihetetlen, csodálatos és egyszerűen mesés…

Sara: Mintha ez már nem is a valóság lenne…

Lina: …. Hanem a legnagyobb álmunk!

Még az nap este megérkeztünk Angliába. Nem hittem hogy mind ez velem történik, mindent másnak éreztem ott, mint itt Magyarországon. A boldogság azt érzem most végleg rám talált… És mind ezt ki hitte volna?!

Mikor megérkeztünk a szállodába, kipakoltunk és egyből feküdtünk is le hulla fáradtak voltunk. Tudtuk holnap kezdődik egy új nap…

 

Reggel…: Lina: Jó reggelt csajszikáim!

Marta: Cseszd meg Lina hány óra?

Lina: 8 körül lehet már.

Marta: Már? Nem inkább még csak?

Lina: Én akkor is lemegyek egyet sétálni. Nem jössz?

Marta: Hülye vagy? Haggyá aludni!

Lina: Okés kérésed számomra parancs. Saranak üzenem elmentem.

Sara: Már én is fent vagyok!

Lina: Ja okés. Sziasztok, majd valamikor jövök!

Sara: Kinyírom egyszer ezt a lányt!

Marta: Nyugi én is!

 

Lementem, aztán elindultam valamerre…Egy újságárushoz tévedtem ahol egy fiú rám burított egy pohár kávét.

Lina: Nem látsz a szemedtől?

Fernando:Jajj, bocsánat! Nagyon sajnálom!

Lina: Fernando Torres?

Fernando: Igen.

Lina: Hmmm… Azért ennyivel nem úszod meg!

Fernando: Tudom, tudom. Tehát mivel tehetném jóvá?

Lina: Gyere rá magadtól!

Fernando: Reggeliztél már?

Lina: Nem, még nem.

Fernando: Akkor esetleg meghívhatnálak?

Lina: Ajánlat elfogadva.

Fernando: Akkor mehetünk.

Lina: Természetesen.

Fernando: Amúgy hogy is hívnak?

Lina: Molnár Lina.

Fernando: … Szép név.

Lina: Köszönöm!

Fernando: És hány éves is vagy?

Lina: Mi ez kérdez felelek? Amúgy 13 leszek nemsokára.

Fernando: Értem.

Lina: Még kérdés esetleg? Fernando: Itt laksz Angliába?

Lina: Nem, nem. Magyarországról jöttünk sulival. Vagyis most Svédországból.

Fernando: És… Magyarországon melyik városba laksz?

Lina: Ez az az étterem? Fernando: Igen, de arra a kérdésemre még nem válaszoltál hogy pontosan hol laksz!

Lina: Figy nem is szeretnék. Most itt vagyok Angliába, és nem az számít hogy honnan jöttem! Megérted? Fernando: Persze.

Beültünk kajálni… Majd… Este a strand után meg minden után Fernandoék házánál…

Fernando: Jó kis nap volt nem?

Lina: ŐŐőő Naná!

Fernando: Végre volt egy lány aki normál emberként kezelt!

Lina: Mivel az is vagy. Attól még hogy felismernek az utcán meg minden, ugyanolyan ember vagy mint én vagy bárki más a földön.

Fernando: Bárcsak mindenki így látná a helyzetet… Legtöbb lány csak érdekből van a híres és sztárként kezelt srácokkal, remélem te nem ilyen vagy…

Lina: Hidd el nem….

Megcsókolt.. Én meg vissza őt…

Fernando: Vissza kísérjelek a szállodához?

Lina: Nem kell köszi eltalálok egyedül is…

Fernando: Akkor jó éjt!

Lina: Neked is! Szia!

Fernando: Szia! Remélem még találkozunk!

Hátranéztem és rámosolyogtam. Majd elindultam a szálloda felé. Furcsán éreztem magam… Tudtam ezt a lányoknak nem lenne a legjobb ötlet ha elmondanám. Ez marad a mi titkunk…

 

Szállodába 22:00 körül…

Lina: Sziasztok!

Sara: Hello, hát te merre jártál?

Marta: Szija Lina!

Lina: Hát… Megismerkedtem 3 lánnyal aztán velük jártuk a várost tök állat volt! Én megyek aludni, rohadt fáradt vagyok.

Marta: Majd mi is megyünk nemsokára.

Lina: Okés.

Majd elaludtam –.- :D

 

 

Eközbe pár utcával arrébb:

 

Cesc: Hát te merre voltál? Úgy volt hogy le mész az újságárushoz mész meg hozol nekem kávét.

Fernando: Igen úgy volt...

Cesc: Akkor meg?

Fernando: Inkább hagyjuk ok?

Cesc: Oké. Ja és megtaláltad azt a lányt? Tudod azt a Linát vagy kit.

Fernando: Hátt őő lehetséges...

Cesc: Neee,ne szórakozz velem!

Fernando: Reggel ráburítottam véletlen a kávét, elhívtam reggelizni közbe meg megtudtam ki is valójában...

Cesc: Ahha akkor azért voltál el ennyi ideig.

Fernando: Na jó hogy erre végre rájöttél.

Cesc: Fáradt vagyok ahhoz hogy most gondolkodjak... De figy ez rohadt furcsa hogy találkoztál vele, nem lehet hogy össze kevered vkivel?

Fernando: Nem hiszem nagyon hasonlít a képen lévő lányra, és a neve is ugyan az szóval... Cesc: És mi van hogy ha csak véletlen egybe esés?

Fernando:Ezt ugye te se gondolod komolyan?

Cesc: Persze hogy nem. De azt nem tod hogy került ide?

Fernando: Sulival jöttek "kirándulni" Svédországból.

Cesc: De ő nem magyar?

Fernando: De. Csak előtte voltak Svédországba, és onnan meg jöttek Angliába.

Cesc: Ahham értem!

Fernando: Remélem még látom őt...

Cesc: Hátha holnap elmész hozzá...

Fernando: Igen ha tudnám is hogy hol lakik...

Cesc: Gondolom szállodába és itt a közelbe nincs sok szálloda.

Fernando: Ez igaz. Gyere el velem te is holnap bemutom neked.

Cesc: Én beleegyezek.

Carla: Sziasztok megjöttem!

Cesc: Szia szerelmem!

Fernando: Szia Carla!

Cesc: Milyen napod volt?

Carla: Fárasztó azt hittem sose szabadulok... És neked?

Cesc: Ithon unatkoztam egész nap. Egyedül. Ugye Fernando?

Carla: Hogy hogy?

Fernando: Hát... Izzééé...

Cesc: Megtalálta azt a lányt.

Carla: Milyen lányt?

Fernando: Tod azt akinek az anyjával jóba volt apám és ő van azon a képen amit apám kapott az anyjától.

Carla: Nem mondod komolyan?

Fernando: De.

Carla: Áhh hát ez kész el sem hiszem milyen kicsi ez a világ...

Cesc: Nah Carla menjünk aludni, holnap hosszú napom lesz.

Carla:Okés. Jó éjt Fernando!

Cesc: Jó éjt! Akkor majd holnap!

Fernando: Nektek is. Okés.

Carla: Mi lesz holnap?

Cesc: Semmi különös...